2014. január 7., kedd

Mátyás király...30

Egy tréfás cselekedet.
Mivel Magyarország a keresztény vallás követésében megbotlott, a pápák és a szentek közé
igtatott királyai gondoskodtak e baj orvoslásáról. Mert, a mint mondják, a magyar urak azt rendelték, hogy a ki a szent keresztet kellő tisztelettel nem fogadja, kegyetlen büntetéssel lakol; mert a kereszt tisztelete nem csekély jele a keresztény érzésnek. Ezért látható Magyarország útjai mellett mai napiglan is annyi feszület, mintegy a kereszténység elfogadása jeléül.
Vizkereszt napján pedig az a szokás országszerte, hogy a papok egyházi ruhákba öltözködve házról-házra járnak s a keresztet maguk előtt tartva lépnek be, mintegy igy próbálva meg, hogy vajjon befogadják-e a kereszténységet, közben ünnepi énekeket zengenek és alamizsnát gyűjtenek.
Egy alkalommal Tolnán voltunk, a Duna partján fekvő nagy városban és vizkereszt napján a
papok szokásuk szerint, a királyi palotába is beléptek, elvégezték az ünnepi szertartást és alamizsnát kértek. Mig a villásreggeli és a bor mellett üldögéltek - ez a szokás járja az országban, - a király az urak közül némelyeket kezüknél fogva átvezetett a papok oldalára, úgy, hogy a királyi terem egyik oldalán a papok, a másikon a világi urak foglaltak helyet.
Többi között Thúz Jánost is átvezette, a ki igen okos ember volt, latinul, magyarul és tótul egyaránt kitünően beszélt, a legnehezebb ügyekben is mindig becsülettel megállotta a helyét, a kit régebben a király atyja nagyon szeretett s magának a királynak is hosszu időn keresztül igen kedves embere volt, mert sok nehéz dologban nagy hasznát vette. Most azonban mint magánember éldegél gyermekeivel és nejével együtt, hazájától távol, Velenczében; hogy miért? sohasem tudtam meg. Egyáltalában nem értem, miért vesztette el Thuz János vagyonát és méltóságát.
Hanem térjünk vissza oda, a hol elbeszélésünk fonala megszakadt.
Mindenki csodálkozott, mit akarhat vele a király, hogy az illetőket a papok közé erőszakolta.
A király erre igy szólt: “Régi példabeszéd tartja, hogy a hasonlók nagyon könnyen össze-
verődnek.” Amazok valamennyien hahotázva tiltakoztak, hogy ők nem papok, hogy a papok-
hoz hasonlóknak lehetne őket állitani; különben sem olyan igen könnyen verődtek össze, hisz erőszak kényszeritette őket. A király erre igy felelt: “Igazat beszéltek, mert a világi urak az egyházi rend szentsége dolgában nem hasonlítanak a papokhoz, hanem azért egy más dologban mégis csak hasonlitotok hozzájuk: abban, hogy még egyiketek sem házasodott meg.” (Thuz Jánosnak akkor még nem volt felesége, a papok pedig köztudomás szerint nálunk nem élnek családi életet.) “Ezért tehát, mint nőtleneket, a nőtlenek társaságába vezettelek benneteket és mint tőlünk idegen és elütő elemeket, kizártunk benneteket a mi társaságunkból.
Hogy igen könnyen ment-e a dolog, azt én itélhetem meg legjobban, mert én vezettelek át
bennetek, s bizony olyan igen könnyen, hogy semmi nehézséget sem tapasztaltam, Így tehát
mégis igaza van a közmondásnak, mert nagyon könnyen összekerültetek a papokkal, mint
hozzátok hasonlókkal.” E szavakra mindnyájan felvidultak és jóizű nevetésre fakadtak. Mert
Mátyás király kedvesen és ügyesen tud tréfálkozni, s arczjátékát, hangját, taglejtéseit mindig a tárgyhoz tudja szabni.
Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...