Mátyás király...25

Egy bölcs cselekedet.

Ujesztendő napján, Krisztus körülmetélésének ünnepén, a magyarok ajándékot szoktak osz-

togatni, hogy az uj év szerencsés legyen. A “strena” a “strenua” azaz “dextra” szóból szárma-

zik és “donum”-ot (ajándék) jelent, a mely szó hasonlit a göröghöz, görögül ugyanis

“δωρον”-nak nevezik a “donum”-ot vagyis az olyan ajándékot, a melyet kézbe adnak. Ezért

mint Vitruvius épitész tanusitja, a “τετραδωρον” négy arasznyi nagyságú téglát jelent.

Szokásban van, hogy a királytól is ajándékot kérnek, ugy, hogy mindenki a saját

mesterségének szerszámait eléje tartja: a kürtös kürtjét, a trombitás trombitáját, a lantos

lantját, a szakács fazekát és husos villáját, a többiek pedig a saját foglalkozásuknak megfelelő szereket viszik eléje. A király nehány aranyat vetett a fazékba, a kürtbe és trombitába és a többi szerszámba is beledobta a megfelelő ajándékot, még a királyi pinczemester is megismerte a pengésén, hogy pénz hullott a kancsójába. A sok ajándékozás késő estig eltartott, mert nagyon sokan várakoztak a király bőkezűségére. Galeotto Marzio szintén jelen  volt, nem azért, hogy ajándékot nyerjen, hanem hogy a király ajándékait tréfáival fűszerezze,  hogy a király ily nagy bőkezűsége ne legyen vidámság hijján. A tréfával és vigsággal eltelve s a királyi ajándékkal megtisztelve mindenki jó kedvében volt. Erre a király Galeottohoz fordult  s igy szólott: “Hát te miért nem nyujtod elém szerszámaidat, hogy ajándékot nyerj? Látod, hogy ezek fazekat, kancsót, kürtöt, a pinczemesterek itczét, a kocsisok lóvakarót, a szabók tűt és ollót, a csizmadiák dikicset és árt nyujtottak elém és mindegyik megkapta a maga jutalmát.” Galeotto azt felelte, hogy nincsenek vele a szerszámai. A király erre igy szólott: “A te szerszámaid a könyvek, a melyeket irtál, s a melyek könyvtáramat diszitik.” Galeotto e szavak hallatára megparancsolta fiának, Jánosnak, hogy “Az emberről” és “A köznép előtt ismeretlen dolgokról” czimű műveit hozza elő a király könyvtárából. A mint ezeket oda vitték, Mátyás király bölcsesége akkor nyilvánult meg leginkább, mert mindenki előtt nyilván mutatta, hogy a szakácsokat, kocsisokat s más efféle embereket nem szíve sugallatából, hanem nemzete szokása folytán jutalmazta meg, a tudós férfiakat azonban nem valami szokás kényszeréből, hanem lelke hajlama szerint becsüli. Mert a könyveket aranynyal és ezüsttel halmozta el és nagy mennyiségű pénzt tett hozzá, úgy, hogy Galeotto egymaga több és értékesebb ajándékot kapott, mint a többiek összevéve. A királynak ez a tette nyiltan mutatta,  hogy sok embert csak szükségből tart magánál, mert nem lehet el szolgálatuk nélkül, a jelesség bármely ágában kiváló férfiakat azonban lelke ösztönéből tiszteli és becsüli és méltó ajándékokkal jutalmazza; mert hisz amazok, bár kértek, még sem sokat kaptak, Galeotto pedig, a ki egy szót sem szólt és ilyesmit nem is remélt, de nem is óhajtott, az ajándékok mennyisége és értéke tekintetében a megajándékozottak közt a legelső helyre került. Hogy pedig mily lényeges dolog az, ha valaki valamit nem megcsontosodott szokásból, hanem lelke ösztönéből cselekszik, ennek megitélését ezen könyvem olvasóira bizom, mert az egyik az állatokkal, a másik pedig az istenekkel közös bennünk.  

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról