Mátyás király... 28

Egy bölcs cselekedet.

János, családi nevén Vitéz, a mi latinul milest jelent, az egyházjogban és humanisticus tanulmányokban képzett, nyulánk s szép termetű, korán megőszült, éles eszű ember, annak idején Galeottonak tanitványa volt és nála lakott, hanem Mátyás királynak nem volt kedves embere.  

Rokona volt János esztergomi érseknek és a másik Jánosnak, a pécsi püspöknek a kik,

nagy veszedelmükre, mindketten a lengyel királyhoz pártoltak át Mátyástól, és igy ugy

látszott, hogy a rokonság révén az ifjabb Vitéz Jánosban is maradt valami a régi ellenséges

érzésből, mert ritkaság, hogy valaki hamarosan eltérjen családja hagyományaitól. Ezért a

király nem szivesen hallott ezen emberről.

Történt azonban, hogy Galeotto Marzionak, a kit a király egyetemes képzettségeért, tréfás és

elmés beszédeért igen szeretett, élete és vagyona végső veszedelembe jutott és “A köznép

előtt ismeretlen dolgokról” czimű könyveért, mint eretneket elitélték, hanem ügye végre a

nagy tudós IV. Sixtus pápa elé került s az ő parancsára kibocsátották gyalázatos börtönéből és Rómába ment. Itt sok versenytársa és halálos ellensége akadt; hanem a pápa, a ki Galeottot tudománya szerint becsülte, előbbi állását és javadalmazását visszaszerezte neki és feloldotta az itélet alól ugy, hogy Sixtus segitségével s itélete és tekintélye folytán Galeotto visszanyerte előbbi méltóságát és vagyonát. A pörös eljárás alatt, - mert az ügy sokáig elhuzódott, - Vitéz János sokat fáradozott, részben Galeottohoz való régi barátságból, részben Mátyás király kedvéért, a kiről tudta, hogy Galeotto becsületességeért és rendkivüli tudományáért kedves embere. Kieszközölte, hogy Galeotto Rómában mindent megkapott ingyen, a mire csak becsülete s gondtalan élete szempontjából szüksége volt.

Galeotto azután Mátyás királyhoz sietett, s rendre mindent elbeszélt neki, elmondta remény-

kedését és kétségbeesését, a király pedig komoly megilletődéssel hallgatta, hogy a buta tömeg kegyetlenül meg akarta ölni, a tanultabbak és nemesebb gondolkozásuak azonban megsajnálták és pártját fogták.

Ezen hosszú elbeszélés alatt, - mert a király mindent elejétől hallani akart, - Vitéz János is

szóba került, hogy a király kedvéért mennyit tett Galeottoért. A király erre teljesen megszűnt

haragudni Jánosra és mikor Magyarországra visszatért, kegyesen fogadta és értésére adta,

hogy soha sem fogja elfelejteni, mit tett Galeottoért, az ő becsületére. Valóban igy is csele-

kedett, mert Vitéz Jánost először fontos dologban követül küldötte Francziaországba, majd

mikor onnan haza jött, egy igen gazdag püspökséggel tisztelte meg. Most is szerémi püspök.

Hogy Szerém városa, - a mely egy hegynek is nevet adott, - attól a hajdani Sirmustól, a

triballok királyától vette-e nevét, most nem vitatkozom róla. Egy pár dolgot azonban fel-

emlitek, a mit a régiek vagy nem ismertek, vagy elhallgattak, vagy nem is láttak, mert akkor

még meg sem volt. Mert hosszu idő forgása sok oly dolgot vet felszinre, a mit azelőtt sohasem látott az ember, és viszont számtalan azelőtt ismeretes dolgot teljesen megsemmisít. Hogy a szerémi-hegy boráról ne is beszéljünk, a mely oly kellemes, hogy széles e világon nehezen akad párja, vagy hozzá hasonló, hogy tökféle körtéjét se emlitsük, a mely oly nagy, hogy egy  szemet belőle alig lehet két kézzel átmarkolni: csak egy hallatlan s csodálatos dologról teszek emlitést, a mely állitólag sehol másutt nem található. Itt ugyanis az arany cserje módjára terem és a kerti spárgához hasonlit, néha pedig, mint a szőlőkacs a tőke körül csavarodik, s rendesen két könyöknyire is megnő, a mit gyakran láttam a saját szememmel. Hanem ez a spárga-formáju, vagy a szőlőtőkén termő kacs-alakú arany nem teljesen tiszta, hanem olyan,   mint a rhénesi (rajnai) arany. Azt beszélik, hogy az ilyen természetes aranyból készült gyűrű meggyógyítja a szemölcsöt, az ilyen gyűrű pedig nagyon könnyen készül, mert ugyan micsoda fáradságába kerül az embernek, ha az aranyszálat az ujjára csavarja? Különben nekem is van egy ilyen arany-cserje-ágból készült gyűrűm.

Ilyen vidék püspöki méltóságával tüntette ki Mátyás király Vitéz Jánost, mert a király senkit

sem hagy jutalom nélkül, ha igaz ok van rá.

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról