Mátyás király...27

Egy bölcs mondás.

Mátyás királytól gyakran hallottam, hogy a jelen kor történetirói rosszul teszik, hogy az

országok és városok mostani neve helyett az ókorit igyekeznek használatba hozni, mert ha a

városoknál nem is, az országoknál már igen is nagy zavart és félreértést okoz ez az eljárás.

Mindenki tudja, hogy ha valaki most a “gallok királyáról” beszél, nem érthetjük rajta

“Francziaország királyát”, mert hisz a “gallok nemzetsége,” mely az Alpokon innen is, túl is

lakott, zavart okoz, mert épen nem felel meg Francziaország lakosságának. A ki Szerbiát

Mysiának hivná, hibát követne el az elnevezésben, mert két Mysia van és mai napság Mysia

és Thracia egy-egy részét Ráczországnak nevezik. Tudjuk, hogy a hunnokról és avarokról elnevezett Hungaria Pannoniát is, Daciát is magában foglalja. Mit szóljunk Lengyelországról, a mely Germania és Scythia területeit egyesiti magában? A “Sclavinia” “Szlávország” elnevezés pedig most már oly tág körű kifejezés, hogy még Italiára is rá lehet érteni. Mindennek az országok nyelve az oka. Ausztria azon részén, a hol Bécsujhely fekszik, a magyarokból is, meg más nemzetekből is található egy-egy töredék. Italiában az Aemilia-ut környéke ma tágasabb és más területeket is magában foglal; Marchiának is mások ma a határai, mint amelyek Picenum rónájának voltak. Egy szóval, mondá a király, szükséges volna, hogy a nyelvek, országok és kormányzások változásával mindig az uj nevet használjuk. Erre van is példa, mert Plinius III. könyvében így ir: “A liburnok népe egész a Titius folyóig lakik, s részei voltak a mentorok, himmanusok, encheleák, dudinusok és azok, a kiket Callimachus venetusoknak nevezett.” Most pedig az egészet közös néven Illyricumnak hivják. Ha pedig valaki a városokat és országokat illetőleg ellenkező véleményen van, olvassa csak el Strabót, a hol látni fogja, hogy a régi nevek ujakba olvadnak át: Muento helyett Ferrariát és Felsina helyett Bononiát fog találni. Cornelius és Sempronius városait ma Imolának és Faenzanek nevezik, egyébként a Faenza (Faventia) és Bononia (Bologna) neveket az ókoriak is használták. Fluentiából Firenze, Pataviumból pedig Padua lett. Azt a Mantuáig terjedő területet, a melyet Strabo szerint Venetiának neveztek, ma Marchiának és Trevisonak hivják,  de határai már nem ugyanazok. Az ókori Taurunumot az ifjabb magyar nemzedék Nándorfehérvárnak, a szerbek és olaszok pedig Belgrádnak hivják; mind a magyar, mind pedig a szláv név “fehér várat” jelent. Mindezekből tehát azt kell következtetnünk, hogy azon esetben, ha a nyelv megváltozik, a várost ujra épitik, uj kormányzás lép életbe, vagy uj ország alakul, nem helyeselhető, hogy a tények s helyi körülmények változásának tekintetbevétele nélkül mindenben a régi névhez ragaszkodjunk, mert a nevek változnak, s igen kevés maradt meg úgy, hogy eredeti formájából csak egy kissé is el ne változott volna. 

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról