Mátyás király...2

Egy tréfás mondás.

Mátyás Beatrixet, Ferrante király leányát vette feleségül, ezt a csinos, művelt, olvasott és

tanult, ékesen szóló, jóságos és a társalgásban komolysága mellett is elmés hajadont. Akár

beszélt, akár cselekedett, valami különös kedvesség rejlett benne, úgy, hogy bámulatra kész-

tette az embert, különösen azzal, hogy királynői méltóságával járó kötelességei mellett házi-

asszonyi teendőinek is megfelelt, úgy hogy az ó-kor bármely asszonyával egy sorba volt

állítható. Tisztes erkölcseihez, szűzi szemérmességéhez és méltóságos voltához járult még az

írók idézésében való készsége is. Mikor egyszer egy úriasszony állhatatlanságáról járta a szó,

azonnal idézte Vergilius következő szavait: “Örökös változandóság és állhatatlanság: ez a

nő.”

Beatrix férjéhez jövet, Nápolyból, a királynék rendes szokása szerint, igen sok udvarhölgyet

hozott magával, a kik részben fejedelmi, részben más előkelő családból származtak. Ezek,

Beatrix meglepő szépségéhez képest, vagy, - mert valójában azok voltak, - csúnyáknak lát-

szottak, különösen Magyarországon, mert a magyar faj igen szép. Magyarországon az a

szokás járja, hogy az udvarhölgyek királynőjük kíséretében sohasem ülnek le, csak ha úrnőjük

megengedi és maga is helyet foglal; ezek az udvarhölgyek azonban, mikor Beatrix ülőfélben

volt, a királyné intését be sem várva, leültek. Erre egy figyelmes ember így szólt Mátyáshoz:

“Nagy meggondolatlanság ezen udvarhölgyek részéről, hogy a hazai szokás ellenére, a

királyné engedelme nélkül helyet foglalnak.” A király így felelt: “Nagyon tévedsz. Nagyon is

okosan teszik ezt az udvarhölgyek. Mert jól tudván, hogy nem csinosak, sőt rútak, minden-

képen azon vannak, hogy az ember ne lássa őket, tehát hogy fel ne tűnjenek, azért ereszked-

nek le annyira; hiszen ha állanának, minden szem feléjük fordulna, így pedig, ha ülnek, csak

kevesen, s hozzá jó ismerősök látják csak őket. Ők tehát bújkálnak, és hasznos dolog is, hogy

az alaktalan és csúnya dolgokat elrejtsék a nyilvánosság elől, - minek is zavarnák a sokaságot.

Mert a szépség gyönyörködteti, a rútság ellenben bosszantja az embert.  

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról