Mátyás király...

Találó mondás az ellenség iránt való becsületességről.

Mennyire becsületes volt atyád ellenségei iránt is, azonnal meglátjuk.

Mátyás háborút viselt Csehország ravasz királyával, Györggyel, a kit II. Pál pápa eretneksége miatt az egyházból kiátkozott. Miután pedig ezen háborúban Mátyás király sok nagy és bölcs dolgot véghez vitt és sok hatalmas város bevételével Györgyöt jóformán teljesen tönkretette, végre a királyok megegyeztek, hogy tárgyalásra gyűlnek. Mindegyik csak néhány embert vitt magával, s Mátyás kíséretében Galeottót is bevezették abba a sátorba, a melyben a királyok négy szem közt tárgyaltak; s a tárgyalás végeztével mindegyik hazatért. György király fiai, - a legidősebbet közülük Viktorinnak hívták, - atyjuk parancsára Mátyás kíséretében Olmützbe mentek. A mint ezt a pápai követ megtudta, sürgetve kérte Mátyás királyt, győzelmesen vessen már véget ennek a veszedelmes és kemény háborúnak, tekintse a pápa s a kereszténység érdekét és kímélje a roppant költségeket. A király erre megkérdezte a pápai követtől, miként lenne ez lehetséges, hisz a csehek kiváló katonák, seregeik nagyok, városaik igen erősek. “Saját szemeddel láthattad, - mondá a király, - mily nagy nehezen tudtam Olmütz és Brünn városát megvívni.” A követ erre így felelt a királynak, “Hisz kezedben vannak György király fiai, még a vitéz Viktorin, atyjának egyetlen reménysége is; vesd őt fogságra öccsével együtt és ezzel vége a háborúnak. Atyjukat ugyanis úgy megtörné fiai fogsága, hogy a legrövidebb idő alatt megadná magát. Ezt a becstelenség legkisebb gyanúja nélkül megteheted, mert hisz utánad jöttek Olmützbe, a nélkül, hogy írásban adtad volna, hogy visszabocsájtod őket.” E szavakra Mátyás ezt a feleletet adta: “György fiai velem jöttek a városba, mert hittek beszédemnek; egész úton ugyanis nyájasan elbeszélgettem velük különféle dolgokról. Ezért nem is vetem soha rabságra, sőt becsületesen hazaeresztem őket, mert nálam az egyre megy, akár arczkifejezéssel, akár bánásmóddal, akár valami jellel vagy bármi más módon mutatok valaki irányában barátságot és jóakaratot. A ki csak írásra, becsületszóra bocsájtja el ellenségét bántatlanul, az nem a becsületét, hanem csupán a becsület látszatát félti, hogy, ha írásban adott becsület szavát megszegné s valami rosszat tenne ellenségével, mindjárt hűtlen árulásról vádolják; hanem a ki őszinte szívvel tiszteli becsület szavát, akár írásban, akár szóban, akár más valami jellel adta is, az mindig meg is tartja azt. Ne is próbálj többé országomban ilyesmire buzdítani: az ily fajta eljárástól mindig irtóztam!”

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról