Magyarország dicsérete.
Fenséges Herczegem,
János! Bevégzem immár könyvecskémet, hogy zsenge korod a példák tulságos sokaságát meg
ne unja. Hisz ha mindazt összegyüjteném, a mit atyád, Mátyás
király, az én jelenlétemben
cselekedett és mondott, egy egész nagy kötet telnék ki belőlük,
ugy hogy talán nagysága miatt is
huzódnál elolvasásától; igy tehát a sok közül csak néhányat
szakítottam ki, még pedig
azokat, a melyek a te ifju korodat a követésre buzditják s az
erényre ösztönzik. Mert nem
csak te, mint gyermek, hanem az egész világ követendő példákul
fogja tartani azokat, a miket
összeirtam, mert a komoly vígságban, vagy a vig komolyságban, a tréfával fűszerezett
bölcseségben vagy a bölcseséggel elegyitett tréfában mindenki,
még a barbár is, kedvét leli.
Legyen tehát mindez tükör előtted, a mely utat mutasson neked,
hogy ezen példák alapján
gyakorlatot szerezve alkalmasnak tartsanak fontos közügyek
intézésére. A fejedelmeknek derékség
dolgában is felül kell mulniok alattvalóikat, mint a hogy méltóság dolgában felettük
állanak, hogy senki se tartsa nyomasztónak uralkodásukat. Azt már
régóta tudom, hogy Magyarország
bővében van a derék uri embereknek. S hogy a püspökökről se feledkezzem meg teljesen:
Orbán győri püspök, Mátyás király kincstartója, pompás
udvartartása, nagyszerű
berendezése és nagy és sokféle jövedelme révén olyan
dusgazdag, hogy egy más országban holmi
kisebb királylyal is versenyez gazdagság dolgában. Mit szóljak emberszeretetéről?
Vendégnek, idegennek készen áll dúsan megrakott asztala, s mindig
tudós és vitéz férfiak ülnek
mellette. Számtalan nehéz elfoglaltsága következtében a
lakomázás idején kivül rendesen
nagyon is komolynak látszik, valójában azonban nem az; ha az ember beszélget vele, akkor
látja, mily barátságos és jókedvű. Igazán csodálatos, hogy
oly sok és annyiféle dolga mellett,
mert az egész ország jövedelme beszedésének és kezelésének
terhét ő viseli, mégis olvasni és
vitatkozni is szokott, s több, különféle irányu tudományos
könyvet alaposan ismer. Fényes
lakomáin nap-nap után tudós férfiak szoktak megfordulni; egy alkalommal, - épen magam
is jelen voltam, - egy kétséges, eléggé nehéz kérdésről kerül
elő a szó. Egyik ezt, a másik
azt állitotta, mire a püspök előhozatta szobájából könyveit
és egy percz alatt megtalálta
az illető kérdésről szóló döntő nyilatkozatot, a mit
bizonyára nem tudott volna megtenni, ha a
könyveket alaposan nem ismerte volna. Vegyük még hozzá Mátyás királyhoz való
csodálatos ragaszkodását, mert éjjel-nappal folyton azon töri a
fejét, mint védheti s emelheti
mindenben a király érdekeit. Mindenki jól tudja, mennyire hasznára
van a király tekintélyének
kincstartója jószivűsége, mert Magyarországon minden fizetés,
mint valami forrásból, tőle
ered, s ő a király méltóságát s becsületét érintő dolgokban
semmi fáradságtól, még az
éjjelezéstől sem vonakodik, még akkor sem, ha alapos okból az
ellenkezőt tehetné. A királynak
elég bő és gyakori ajándékait szintén Orbán fizeti ki, s az
elszámolás gyors végrehajtásával
és a kiutalványozás alkalmával mutatott nyájasságával még
kedvesebbé teszi azoknak, a kik
kapják. És ha látja, hogy a király valamely derék embert
megjutalmaz, a magáéból is ad hozzá
valamit, s igy ad rá példát, hogy az uraknak is kell követniök
királyuk szokását.
De, hogy dolgunkra
térjünk, ezt a könyvecskét, Fenséges Herczeg, neked ajánlottam,
felülvizsgálatára és
birálatára pedig Mátyás királyt kértem meg. Többet is fogok
írni, ha látom, hogy ez az első megnyeri
Mátyás király tetszését, a ki a tehetségeknek éleseszű
birálója, továbbá a tiedet, a ki
atyád szokásait s erényeit követni s az itt feljegyzett
példaadásait éjjel-nappal
emlékezetedben tartani tartozol, hogy nagy atyádhoz és a magyar
trónra méltónak tartsanak. Már pedig egy
ily kiváló nép uralkodójának lenni nagy dicsőség, mert a
magyarok, részben, mint Szent
Jeromos tanusitja, velük született természetüknél fogva, részben
országuk földrajzi fekvésénél
fogva - mert tudniillik a pannonok szokásait is elsajátították, -
eszesek ésbátrak, miként a bölcsek tanusága mutatja, mert
Tibullus költő igy ir: “Tanu rá az álnok pannon,” mert a
pannonoknak, mint a rómaiak ellenségeinek eszességét álnokságnak
nevezi; Statius pedig az erdőkről
szóló fejezetében ezt mondja: “a kemény pannon és a repülő
nyila miatt rettenetes
Armenia.” Tudjuk pedig, hogy a pannon ép oly eszes és kemény
nép, mint a magyar; mert a magyar
Pannoniát lakja, és egyetlen ép eszű ember sem tagadhatja, hogy
igen derék és kiváló
nemzet.
Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése