Mátyás...22

Egy bölcs mondás.

Egy nem épen tudatlan ember önmagára alkalmazva idézte Terentius következő szavait “A

hizelgés jó barátokat, az igazmondás ellenségeket szerez.” Mátyás király kétségbevonhatatlan okokkal azonnal ráczáfolt, hogy ez nem igaz és ellenkezik az emberi természettel, s igy szólt:

“A philosophus tanusága szerint, minden ember természeténél fogva tudni óhajt. De, - hogy

az ő tanusága mellett maradjunk - semmit sem tudunk valójában, csak azt, a mi igaz. Ebből

azután az következik, hogy az igazság az emberi természetnek nagyon is megfelelő valami. Aki tehát embernek érzi magát, kell, hogy egyuttal az igazság barátjának vallja magát. Már

most ha a költők és vigjátékirók olyan szavait idézzük, a melyek csak bizonyos személyek

helyzetének, nem pedig az általános igazságnak felelnek meg, ezeket nem kell kétségbevonhatlan bizonyítékok gyanánt használni. Hisz néha a szolgák, szolgáló leányok, haszontalan kikapós legények, a kiket a költők szerepeltetnek, azon költői zománczczal beszélnek, a mely minden személynek megadja a maga jellemző sajátságát. Innen van, hogy a költői beszédben a leghitványabb, legaljasabb, az igazsággal homlokegyenest ellenkező és egymásnak is ellenmondó állításokkal találkozunk.” A király fejtegetésének hallatára az illető elpirult és csakhamar belátta, hogy a kiváló szellemeket még sem hizelgéssel és szolgai meghunyászkodással, hanem igazmondással lehet megnyerni.  

Forrás: Galeotto Marzio könyve Mátyás királyról