Fohász

Uram, vigyázz rám, hogy öregségemben is szerethető legyek

Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mondanom kell valamit.

Szabadíts meg attól a jószándéku segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit.

Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik a segíteni akarásomat.

Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig készen a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni.

Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudom másoknak átadni.

Beletörődtem Uram, de ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon az utolsó években.

Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.

Ezek évről évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek.

Nem merem azt a kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségekről szóló folyamatos panaszkodását.

De legalább adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket.

Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd vissza olyanná, amilyen régen volt.

Taníts meg arra, hogy előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról.

Tölts be úgy szereteteddel, hogy öregségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek.

Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának csúcsteljesítménye.

Add Uram, hogy így legyen!