2016. január 31., vasárnap
2016. január 29., péntek
2016. január 28., csütörtök
Bölcsességek...(5)
Éhesen
álljunk fel. Még a nektárpoharat is el kell venni ajkunkról.
A vágy az igazi értékmérő. Jó ízlésre valló számítás, ha
még testi szomjúságunkat sem elégítjük ki teljesen, csak
enyhítjük. A jó, ha kevés, kétszeresen jó. Nagy apály az,
aminek neve: másodszor. A kellemessel jóllakni veszélyes,
mert a legtartósabb kiválóságot is kiteszi a csömör
megvetésének. A siker egyetlen szabálya: az étvágyat a
szándékosan meghagyott éhség ingerével kell elcsípni. Ha már
meg kell botránkoztatnunk, inkább a vágy türelmetlenségével
tegyük, mint az élvezet szertelenségével. A nehezen elért
boldogság kétszer olyan édes.
Forrás: Baltasar Gracián
Az életbölcsességek kézikönyve
Forrás: Baltasar Gracián
Az életbölcsességek kézikönyve
2016. január 27., szerda
Intelem...
Egy
ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy
idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott
maga után.
Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.
Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.
És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.
A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)
Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!
(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)
A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!
Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.
Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.
És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.
A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)
Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!
(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)
A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!
2016. január 26., kedd
2016. január 25., hétfő
2016. január 24., vasárnap
Bölcsességek...(4)
Nyerés
közben hagyd ott a szerencsét. Jó játékosok ezt teszik. A
szép visszavonulás felér a merész támadással. Akár eleget
végeztél, akár sokat, tudj pontot tenni. A tartós megelégedés
mindig gyanús; biztosabb az időközönkénti, s az ínynek is jobb
egy kis keserű az édesben. Minél jobban nekirugaszkodik a
szerencse, annál nagyobb a veszély, hogy elcsúszik és mindent
magával ránt. Olykor a boldogság rövidségéért nagysága
kárpótol. A szerencse belefárad, hogy sokáig hátán hordjon
valakit.
Forrás: Baltasar Gracián
Az életbölcsesség kézikönyve.
2016. január 23., szombat
Szilánkok...
A szeretet nem érzelgősség, nem kenetteljes viselkedés, nem szirup és máz az emberi
kapcsolatokban, hanem a létezés alapvető és normális rendje.
2016. január 22., péntek
2016. január 21., csütörtök
2016. január 20., szerda
2016. január 19., kedd
2016. január 18., hétfő
Bölcsességek ....(3)
Cselekedjünk
mindig úgy, mintha látnának. A belátó ember tudja, hogy
látják, vagy látni fogják. Tudja, hogy a falnak füle van, és a
rossz, amit teszünk, kikerül a szabadba. Ha egyedül van is, úgy
cselekszik, mintha az egész világ szeme előtt állna, mert tudja,
hogy minden ki fog tudódni. Ezért már most tanúknak érzi azokat,
akiket értesülésük később úgyis azokká fog tenni. Aki azt
óhajtja, hogy mindenki lássa, nem fél attól, hogy a többi ház
lakói megfigyelhetik házában.
Forrás: Baltasar Gracián:
Az életbölcsességek kézikönyve
Forrás: Baltasar Gracián:
Az életbölcsességek kézikönyve
2016. január 17., vasárnap
Bölcsességek...(2)
Tartsd
többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben
van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka;
a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is
rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk
szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme
edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad
többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy
mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A
bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a
hősiesség.
Forrás: Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve
Forrás: Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve
2016. január 15., péntek
2016. január 14., csütörtök
2016. január 13., szerda
2016. január 12., kedd
2016. január 11., hétfő
2016. január 10., vasárnap
Bölcsességek...(1)
Tudás és bátorság a nagyság két összetevője. Halhatatlanok lévén, halhatatlanná tesznek. Annyit érünk, amennyit tudunk, s a bölcs mindenre képes. Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány.
Forrás: Baltazar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve
Forrás: Baltazar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve
2016. január 9., szombat
2016. január 8., péntek
2016. január 7., csütörtök
2016. január 6., szerda
2016. január 5., kedd
2016. január 4., hétfő
2016. január 3., vasárnap
2016. január 1., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)