HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET?
A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li átmérőjű és sok ezer
láb magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a
kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond.
Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt
kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament. Ezt módfelett
kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját,
hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte.
- Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott:
- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj! Hogy tudnád
elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a
kihányt földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és
kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a
szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves
fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket. Hetekbe
tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit
mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót
kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz
öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a
hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?
A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és
együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy
kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam
fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy
nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?
A Bölcs erre nem tudott mit mondani.
